Tájnevek

Page 1

Tájnevek

2006. október 23.

Utolsó frissítés 2007. január 16.

A táj és a tájnév fogalma, a tájnevek típusai

- A táj

- Természetföldrajzi tájnevek

- A természetföldrajzi tájak hierarchiája

- A tájnevek kartográfiai fogalmi csoportjai

- A tájnevek forrásai és névfelvételi megoldások

- Kapcsólódó anyagok

Tájneveken olyan földfelszíni és tengerfelszín alatti egységek neveit értjük amelyek egymástól valamilyen természeti-,

történeti- gazdaságföldrajzi, illetve néprajzi szempontok alapján elhatárolhatók.

A tájnevek jellemzõinek és típusainak tárgyalása elõtt a táj, mint földrajzi kategória definiálása szükséges.

1. A táj

A földfelszín több szempontból egységes, a környezõ területektõl (tájaktól) különbözõ része. A szomszédos területektõl elkülönítõ

tájalkotó tényezõk nagyobbrészt természeti (domborzat, éghajlat, növényzet), de lehetnek társadalmi (településhálózat,

gazdálkodás), történeti (letûnt államalakulat, régi közigazgatási egység) és néprajzi tényezõk. [Dr. Marosi Sándor:

Tájkutatási irányzatok, tájértékelés, tájtipológiai eredmények, Budapest, 1980]

Összességében az egyes tájalkotó tényezõk együttese adja meg egy táj sajátos arculatát. A tájhoz szervesen

hozzátartozik az ember is, hiszen sok táj jellegzetes vonásai, vagy neve az ott élõ ember munkája nyomán vált

egyedivé (pl.: Ír-sziget, Kiskunság stb.). Minden táj regionális földrajzi egység, amelyek különbözõ szintû taxonómiai és

chorológiai egységekre bonthatók. Az egyes tájak elkülönítésénél más-más szempontok figyelembe vétele alapján

változó tájhatárok jöhetnek létre. Az elkülönített tájakat - amelyeket a térképen nevekkel (vázlatos területábrázolással)

teszünk jól láthatóvá - tájbeosztások alapján kartografáljuk.

"A tájbeosztások a földrajzi és a történeti tényezõk szûkebb vagy tágabb körét vehetik figyelembe: a természeti

tájbeosztás a társadalmi hatásoktól lényegében elvonatkoztatva a rokon vonások alapján építi fel a hierarchiát.

Ugyanakkor a társadalmi szempontú beosztások (történeti, néprajzi, gazdasági, közigazgatási, térszervezési

egységek) inkább a komplexitásra épülnek.

A két rendszer - a homogenitásra és a komplexitásra törekvés - a tájföldrajzban egyaránt létjogosult lehet: ugyanazon

helyre mindkettõ vagy helyrõl-helyre valamelyik. A tájföldrajz viszonylag homogén alapegységei, az ún. tájföldrajzi

fáciesek a magasabb szinteken szükségképpen egyre összetettebb és egyre elmosódottabb nagyobb egységekké

adódnak össze.

A magasabb regionális egység azonban nem szükségképpen az alacsonyabbak egyszerû összege. Egyes tájegységek

között ugyanis - bármely szinten - elõfordulhatnak átfedések (pl. ha különbözõ szempontokat veszünk figyelembe, vagy

egyazon szempontnak helyrõl-helyre eltérõ súlyt adunk). Másrészt a jellegzetes tájként megjelenõ területrészek között

jellegtelen átmeneti sávok húzódhatnak, amelyeknek éppen az átmenetiség a fõ jellegzetességük. A népi

tájszemléletben mindkét típusra számos példát találunk.

Földrajzi nevek

http://geo.organic.hu

Generálva: 1 September, 2008, 16:07

Page 2

A tájak és tájhatárok egymással dialektikus egységben állnak: egy völgy tájhatár két hegyvonulat között, egy

hegysor tájhatár két völgy között, az adott helyi sajátságok alapján dönthetõ el, hogy a hegyet, a völgyet vagy mindkettõt

szerepeltetjük-e a beosztásban (s további kérdés vajon azonos szinten-e?). Egy-egy tájegység besorolásának

bizonytalansága az átmeneti jelleg egyenes következménye. A tájhierarchiának és a tájak elhatárolásának

legfõbb értelmét abban a gyakorlati célban látjuk, hogy a tájékozódás végett tudjunk mit írni a térképre és tudjuk

eldönteni, hogy az adott felírásnak milyen súlyt adjunk." [Hajdú-Moharos József-Sasi Attila-Erõs László: Románia

tájföldrajzi beosztása, Vörösberény, 1993]

2. Természetföldrajzi tájnevek

A természetföldrajzi tájak hierarchikus rendszert alkotnak. Ez egy földtani, felszínalaktani, éghajlati jellemzõk alapján

felállított olyan egymásra épülés, amely a földfelszíni jellemzõket összekapcsolja az adott táj belsõ és külsõ

tulajdonságaival.

A tájak rendszerében a különbözõ egymásra épült szintek határait mindig az elõbbi tényezõk figyelembe vételével

állapítják meg. Az egyes tájak elkülönítésénél a földrajzosok felhasználták az évszázadok során kialakult néprajzi

(népi keletkezésû neveket), de a hierarchikus felépítés miatt szükség volt szakmai mûnevek létrehozására is.

Kartográfiai szempontból e két névtípust sokszor szükséges szétválasztanunk, és ha a térkép profilja úgy kívánja a

mûneveket háttérbe szorítanunk, esetleg elhagynunk. A tájnevek ábrázolásakor másik örök kartográfiai nehézség a

hierarchia kifejezése. Nem tudjuk egyértelmûen és nem is kell minden hierarchiaszintet ábrázolni. Ezáltal egy

tájékozódásra szolgáló térképrõl, még a természetföldrajzi tájakat legrészletesebben ábrázoló általános földrajzi

térképrõl sem lehet a tájak pontos egymásra épülését leolvasni. Ilyen témájú térképet már a tematikus

kartográfia körébe soroljuk és tájbeosztás térképnek nevezzük. E térképek a tájbeosztások grafikus megjelenítései,

felhasználásuk az általános kartográfiai térképek szerkesztésekor is szükséges. A tájak ábrázolásánál

másik fontos és sokszor szubjektív döntést igénylõ momentum, hogy a természetföldrajzi- és néprajzi-történeti tájak

sokszor egybemosódnak. Ekkor, hogy az adott nevet mely névrajzi fogalmi csoportba soroljuk a térkép céljától tesszük

függõvé.

3. A természetföldrajzi tájak hierarchiája

A tájak hierarchikus rendben és egymás mellett sorakozva lefedik az egész földfelszínt. Fontos megjegyezni, hogy

tudományos szinten az elõbbi kitétel következtében minden tájnak van földrajzi neve. A természetföldrajzi tájak

hierarchiarendszere a táj homogenitási tényezõje alapján épül egymásra. Ennek lényege, hogy létrejött egy olyan

alapegység, amelyet elvileg homogénnek tekintve, több alapegység összeszövõdése és fokozatos egymásra épülése építi

fel végeredményben az egész Földet. A tájak határainak állandósága, más a kartográfiában megjelenõ határok

állandóságához viszonyítva, gyakorlatilag változatlan. "Míg a konkrét környezetek határai az élõ szervezetek,

társadalmak mozgását követve idõben - jórészt természeti meghatározottságuk miatt - állandóbbak. Az ember anélkül

változtatja - igen jelentõs mértékben is - a tájak képét, hogy határaikat változtatná; erre csak a legnagyobb

természetátalakítások vezethetnek." [Dr. Marosi Sándor: Tájkutatási irányzatok, tájértékelés, tájtipológiai

eredmények, Budapest, 1980] A különbözõ homogenitással rendelkezõ egységeknek a földrajztudomány az alábbi

elnevezéseket és meghatározásokat adta [Dr. Marosi Sándor: Tájkutatási irányzatok, tájértékelés, tájtipológiai

eredmények, Budapest, 1980]:

A meghatározások magyarországi példákkal :

1. Kistájrészlet: minden tényezõjében elvileg homogén, de a heterogenitás egy bizonyos szintje jellemzi. Mérete

természetesen igen változó lehet.

pl.: Déli-Bükk, Tiszazug stb.

2. Kistáj: több kistájrészlet összeszövõdése.

Földrajzi nevek

http://geo.organic.hu

Generálva: 1 September, 2008, 16:07

Page 3

pl.: Bükk = Északi-Bükk + Déli-Bükk + Bükk-fennsík

Gerecse = Keleti-Gerecse + Nyugati-Gerecse + Központ-Gerecse

Nagykunság = Tiszazug + Szolnok-Túri-sík + Tiszafüred-Kunhegyesi-sík

stb.

3. Középtáj: kistájak együttese.

pl.: Bükk-vidék = Bükk + Bükkalja + Bükkhát

Dunazug-hegyvidék = Gerecse + Zsámbéki-medence + Budai-hegység + Pilis

Közép-Tisza-vidék = Nagykunság + Jászság + Hortobágy

stb.

4. Nagytáj: több középtáj együttese

pl.: Dunántúli-középhegység = Dunazug-hegyvidék + Velencei-hg. + Vértesvidék + Móri-árok + Bakonyvidék

stb.

A hierarchia heterogenitási szintje (1)-tõl (4) felé fokozatosan növekszik.

A példákból is kitûnik, hogy a tájnevek egy része mûnév (Déli-Bükk, Északi-Bükk, Szolnok-Túri-sík, Tiszafüred-Kunhegyesi-

sík, Közép-Tisza-vidék). Ezek ábrázolása a legtöbb térképtípuson indokolatlan, de megfelelõ méretarányban egy

általános földrajzi térképre célszerû felvenni. A másik nehezítõ tényezõ, hogy a kistájrészlet, a kistáj, és a középtáj

kiterjedés tekintetében különbözõ méretû lehet. A különbözõ méretek miatt a hierarchiát csak korlátozottan fejezhetjük ki a név

betûméretével, mivel a méret fontos szerepet játszik abban, hogy a név jól átfogja a terület kiterjedését.

4. A tájnevek kartográfiai fogalmi csoportjai

Az egyes természetföldrajzi tájak kartográfiai fogalmi kategorizálása a táj külsõ fizikai jellege alapján történik.

Általánosságban megállapítható, hogy a kartográfiai fogalmi besorolás a táj üledékképzõ vagy üledékgyûjtõ jellege

alapján jön létre. Vagyis a pusztuló felszínformák, a kiemelkedések és a feltöltõdõ felszínformák, a sûllyedékek adják az

elkülönítés elsõdleges alapját. Ezek alapján az alábbi kategóriák jönnek létre:

- Hegység- és dombságnevek: a kiemelkedések, tehát a pusztuló (eróziós) felszínformák földrajzi nevei. E fogalmi

kategóriát a hagyomány szerint mindig álló betûtípussal ábrázoljuk. A hegység-dombság kategóriába soroljuk a -

hegyvidék, -hegység, -hátvidék, -hegyhát, -hátság, -dombvidék, -dombság, -magasföld, -fennsík, -plató köznevû

földrajzi neveket.

- Síkság-, medence- és átmenetitájnevek: a síkság-, medence jellegû tájak a feltöltõdõ (akkumulációs)

felszínformák. Kartográfiai hagyomány, hogy a névrajzi besorolás tekintetében a hegylábfelszíneket, vagyis a

kiemelkedések és a töltõdõ süllyedékek közötti átmeneti felszínformákat a síkság-, medence jellegû tájakkal egyezõ

fogalmi csoportba soroljuk, és velük egyezõ módon ábrázoljuk. A síkság-, medence- és átmenetitájakat hagyomány

alapján mindig dõlt betûtípussal ábrázoljuk. Ide tartoznak a -síkvidék, -síkság, -sík, -medence, -völgy, -sivatag, -mélyföld, -

part köznevû és az -alja (átmenetitáj) végzõdésû földrajzi nevek.

Annak eldöntése, hogy melyik táj tartozik az egyik vagy másik fogalmi csoportba, a földrajzi köznév, vagy szubjektív

Földrajzi nevek

http://geo.organic.hu

Generálva: 1 September, 2008, 16:07

Page 4

szempont alapján különíthetõ el. (pl.: Belsõ-Somogy és Külsõ-Somogy tájunkat dombságnak vagy átmenetitájnak tekintjük-

e? Mivel mindkét középtáj a Dunántúli-dombvidék nagytáj része célszerûbb a dombság kategóriába sorolni.)

- Sziget- és félszigetnevek: a természetföldrajzi értelemben szigetnek és félszigetnek tekintett tájak nevei. Összevonható

fogalmi csoport a síkság-medence, átmenetitáj nevekkel. Egyes térképtípusoknál (általános földrajzi térkép)

szokás külön fogalmi csoportként, eltérõ betûtípussal ábrázolni. Csak a természetföldrajzilag szigetnek és félszigetnek

tekinthetõ objektumokra alkalmazható csoport. Csak a -sziget és -félsziget végzõdésû földrajzi nevek tartoznak ide.

- Történeti-földrajzi- és néprajzi tájnevek: általánosságban kimondhatjuk, hogy a történeti földrajzi tájnevek letûnt

közigazgatási egységek nevének tovább élõ formái. Példaként bármelyik összevonással létrejött magyarországi

megye részterületeit lehet felhozni: az 1950-ben alakult Borsod-Abaúj-Zemplén megye Borsod, Abaúj-Torna és

Zemplén megyék összevonásával keletkezett. Igy ezek a megyék megszûntek, területük betagozódott egy új

közigazgatási egységbe, az összevont megyedarabok külön-külön már nem közigazgatási egységekként, hanem történeti

földrajzi névként élnek tovább. Egy Sátoraljaújhely környéki ember ma sem tartja magát borsodinak, õ zempléni.

Ennek okán beszélhetünk történeti földrajzi tájról, hiszen a volt megyenév, mint lokális meghatározás, mint az

azonosságtudat kifejezõje tovább él. Tehát Borsod-Abaúj-Zemplén néven új közigazgatási név keletkezett,

ugyanakkor az új megyét alkotó korábban önálló részek történeti nevekké válva új kategóriaként jelennek meg a

kartográfiában. Ugyanakkor az elõbb említett példa alapján nem szabad általánosítanunk. A mai Komárom-

Esztergom megye szintén 1950-ben (akkor csak Komárom néven) alakult meg Komárom és Esztergom vármegyék

területébõl. Itt viszont már nem beszélhetünk külön komáromi és esztergomi azonosságtudat élésérõl, így a két eredeti

megyedarab neve nem vált történeti-földrajzi tájjá. Tehát e névtípus definiálása korántsem egyszerû. A történeti-

földrajzi nevek létrejöttére és hiányára számos példával és ellenpéldával lehetne utalni. Létrejöttük mindig attól függ,

hogy egy igazgatási területegység megszûnése esetén, a név tovább él-e, az ott élõ ember sajátjának érzi-e vagy

sem. Ugyanakkor e nevek szorosan kapcsolódnak, (velük sokszor összemosódnak) a néprajzi tájnevekkel (ezért alkotnak

egy kartográfiai névrajzi fogalmi csoportot). Ugyanígy összemosódhatnak a természetföldrajzi, fõleg síkság-medence-

átmenetitáj nevekkel. A történeti-földrajzi kategória mint név, elsõsorban igazgatási eredetû és létrejötte - mint neve is

mutatja - alapvetõen attól függ, hogy az alapjául szolgáló igazgatási név továbbra is élõ marad, vagy mint névforma

megszûnik.

A néprajzi név valamilyen jellegzetes népi, nemzeti, társadalmi tényezõ alapján elkülönülõ embercsoport lakóhelyét jelölõ

név.

A történeti-földrajzi és néprajzi nevekkel illetett területek olyan tájak, amelyek elsõdlegesen az ott élõ humán tényezõ

alapján különülnek el környezetüktõl, de egy történeti-földrajzi és egy néprajzi táj természetföldrajzi táj része is. Tehát

átfedés van a természetföldrajzi- és a néprajzi tájak között.

A történeti-földrajzi- és néprajzi tájnevek külön fogalmi csoport a térkép névrajzában, amely fogalmi csoportot sokszor

összevonjuk a síkság-, medence- átmenetitáj fogalmi csoporttal. E típust szintén dõlt betûvel ábrázoljuk.

E névcsoporton belül is lehetséges minimális hierarchia, de inkább a kiterjedés, a lefedett terület alapján különítünk el

hierarchiaszint jellegû szinteket. (pl. Palócföld, Matyóföld).

- A tengerfenék domborzati nevei: fõleg az általános földrajzi térképeken ábrázoljuk. Jellegzetessége, hogy a

szárazföldektõl eltérõen nem különítünk el hátakat (kiemelkedéseket) és völgyületeket (bemélyedéseket) külön-külön fogalmi

csoportként, hanem minden fenékidomot egységes betûtípussal, egy fogalmi csoportként kezelve írunk meg.

A tengerfenék domborzati neveinek földrajzi köznevei: -fenékhegyvidék, -fenékhegy, -hátság -kereszthátság, -hát, -

táblahegy, -pad, -plató, -sziklazátony, -zátony, -hordalékkúp, -hordaléklejtõ, -nagymedence, -fenéksíkság, -self, -

medence, -hasadék, -árok, -sáncárok, -szurdok, -kanyon, -törésöv.

5. A tájnevek forrásai és névfelvételi megoldások

5. 1. A természetföldrajzi tájnevek, a sziget és félszigetnevek forrásai:

Az elõzõekben már utaltam rá, hogy a természetföldrajzi tájak elnevezéseinek kialakulása, az egyes tájak konkrét

Földrajzi nevek

http://geo.organic.hu

Generálva: 1 September, 2008, 16:07

Page 5

nevének létrejötte a földrajztudomány hatókörébe esik. A földrajzi szempontú vizsgálatok tették elõször szükségessé a

tájak konkrét lehatárolását és névvel való ellátását. Az is kifejtésre került, hogy a térképi ábrázolásban

általában nem vesszük föl az összes, a kivágatra esõ táj nevét, szelektálunk, de e kiválogatás mikéntjét a térkép

céljától tesszük függõvé.

A tájak nevének ábrázolásánál, a nevek kiterjesztésénél tehát a földrajztudomány eredményeit kell alapul

vennünk. Ezek az eredmények a vizsgálati következtetéseket összegzõ írásokon túl mindig valamilyen térképes

formában is közlésre kerülnek. Ezek a térképes formák a tájbeosztás-térképek, az olvasásukat segítõ szöveges

tanulmányok a tájbeosztások. A tájbeosztás-térképek olyan tematikus térképek, amelyek a különbözõ szintû

tájhatárokat, tehát a hierarchiát mutatják be, a hozzájuk tartozó tájbeosztások pedig a lehatárolt tájak neveinek

rendszerbe foglalt felsorolásai. Természetesen a rendszerezõ felsorolás alapja a hierarchikus közlésmód.

A tájbeosztások az egyes tájakat betû és számkombinációval jelölik és ez a jelölés kerül föl a tájbeosztás térképre is.

Ennek megfelelõen a táj kiterjedése, határai és a neve csak a beosztás és a térkép együttes használatával

olvasható le. A tájbeosztások általában államterületekre készülnek ezért olyan térképi kivágat esetén amikor

államhatár fut át a térképtükörben a szomszédos országok tájbeosztásait a szerkesztõnek egyeztetnie kell.

Fontos szempont, hogy a természetföldrajzi tájbeosztások szemléletmódjukat tekintve jelentõsen eltérhetnek egymástól.

Ilyenkor a térképszerkesztõ egyéni döntése, hogy mely szemléletmódú munkát veszi alapul, esetleg több munka

valamilyen szempont szerinti szintézisének eredménye is felkerülhet a térképre. A leginkább összefogottabb és a

legújabb kutatási eredményeket is tartalmazó beosztás: Hajdú-Moharos József - Hevesi Attila - Horvát Zsolt: A

Kárpát-Pannon térség természeti tájbeosztása [Pannon enciklopédia (fõszerk.: Karátson Dávid), Magyarország

földje 274-284. old. Kertek 2000, Budapest 1997.]

5. 2. A történeti-földrajzi tájnevek forrásai:

A történeti-földrajzi tájnevek definiciójából kitûnik, hogy olyan területeket jelölnek, amelyek mai közigazgatási viszonyai és

elnevezései eltérnek a hagyományosan kialakulttól. Tehát általában egy igazgatási jellegû név vált a változások

következtében történeti jellegû névvé. Ezért e nevek forrásai leginkább a régebbi közigazgatást bemutató térképek.

Egy név történeti-földrajzi volta függ a név közigazgatási tartalmának elvesztése óta szerepet játszó használatától is. Az

olyan régi közigazgatási egységek amelyeknek neve a késõbbiek során kikopott a használatból vagy nevének tartalma

folytán el kellett tûnnie a mindennapokból nem történeti-földrajzi név, csak történeti név. Ilyet csak történelmi térképeken,

tehát visszadatált idõállapotot bemutató térképeken használhatunk. (pl.: Avarország, Pannónia stb.)

Egy név csak akkor válik történeti-földrajzi jellegûvé, ha a köznyelvben élõ marad és valamilyen fokú igazgatási

tartalommal rendelkezik. Történeti-földrajzi nevek például a magyarországi összevont megyék darabjai: Moson

(átnyúlva Ausztriába), Abaúj (átnyúlva Szlovákiába), Zemplén (átnyúlva Szlovákiába és Ukrajnába), Bihar

(átnyúlva Romániába), Csanád stb.

Ugyanakkor sok történeti-földrajzi névnek néprajzi töltete is van. Ilyen a romániai Erdély, ilyen a Székelyföld, a túlnyomó

részben Szlovákiához tartozó Gömör, de a Magyarország és Szlovákia között megosztott Nógrád is stb.

5. 3. A néprajzi tájnevek forrásai:

E névtípus egyértelmûen népi, nemzeti, nyelvi, társadalmi szempontok szerint elkülönülõ népesség lakóhelyét jelöli.

Forrásai a különbözõ néprajzi tanulmányok és meghatározások, amelyek valamilyen formában behatárolják az adott

különleges jegyekkel bíró, ezáltal környezetétõl elkülönülõ és külön névvel jelölt területet. Ilyen források a magyar néprajzi területi

névanyagról:

- Magyar néprajzi Lexikon, fõszerkesztõ: Ortutay Gyula 1-5 kötet (Akadémiai kiadó Budapest, 1981)

- Kósa László-Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása [Néprajzi tanulmányok, szerk: Manga János,

Akadémiai kiadó Budapest, 1978]

Földrajzi nevek

http://geo.organic.hu

Generálva: 1 September, 2008, 16:07

Page 6

A természetföldrajzi-, a történeti-földrajzi és a néprajzi tájak kiterjedése országhatároktól független, tehát a különbözõ

államterületekre vonatkozó tájbeosztások egyeztetése mindenképpen indokolt. Az államhatároknál megállított

tájnevek az államnyelvi névrajzot alkalmazó térképek esetében kerülnek a térképre, hiszen az államhatárokon átfutó

tájnévnek a határ mindkét oldalán megvan az illetõ államnyelvén írt alakja. Államnyelvi névrajz esetén az

országhatáron átnyúló táj egészét két név jelöli, egy a határ egyik oldalán, egy a másik oldalán. Nemzeti

névrajzot alkalmazó térkép esetében minden tájnév csak egy nyelven, a táj valódi kiterjedését mutatva

államhatároktól függetlenül kerül elhelyezésre.

Néhány ide vonatkozó példa:

1) A Magyarország és Szlovákia határa által kettéosztott Kisalföld névábrázolása a következõ lehet:

Államnyelvi névrajzi szerkesztési elv esetében:

Magyarország területén: Kisalföld

Szlovákia területén: Podunajská ni¾ina

Magyar nemzeti névrajzi szerkesztési elv esetében:

Magyarország és Szlovákia területén együttesen: Kisalföld

Szlovák nemzeti névrajzi szerkesztési elv esetében:

Magyarország és Szlovákia területén együttesen: Podunajská ni¾ina

2) A Németország és Csehország határán fekvõ Cseh-erdõ névábrázolása a következõ lehet:

Államnyelvi névrajzi szerkesztési elv esetében:

Németország területén az államhatár mentén: Böhmerwald

Csehország területén az államhatár mentén: Èeský les

Magyar nemzeti névrajzi szerkesztési elv esetében:

Németország és Csehország határa mentén: Cseh-erdõ

Földrajzi nevek

http://geo.organic.hu

Generálva: 1 September, 2008, 16:07

Page 7

Cseh nemzeti névrajzi szerkesztési elv esetében:

Németország és Csehország határa mentén: Èeský les

Német nemzeti névrajzi szerkesztési elv esetében:

Németország és Csehország határa mentén: Böhmerwald

5. 4. A tengerfenék földrajzi neveinek forrásai:

E névcsoport magyarországi kutatása az 1970-es évektõl kezdõdött meg. Mivel Magyarország nem rendelkezik

tengerrel, a tengerfenék földrajzi nevek magyar névalakjai nem keletkeztek spontán módon, létrejöttükhöz és terjedésükhöz

intézkedések meghozására volt szükség. Ezért a Földrajzinév Bizottság állapította meg a tengerfenék földrajzi

neveinek magyar közneveit, majd megjelent az elsõ, a lehetõségek szerint e tekintetben teljességre törekedõ magyar nyelvû

munka a Kartográfiai Vállalat 1985-ben megjelent Nagy világatlasza, amelynek általános földrajzi térképei tömegesen

tartalmaznak tengerfenék domborzati neveket. Ezt a kiadványt, illetve ennek további kiadásait tekinthetjük jelenleg

elõdleges magyar nyelvû forrásnak. Az idegen nyelvû tengerfenék földrajzi nevek forrásai a megfelelõ nyelven megjelent

világatlaszok, hajózási térképek lehetnek.

Kapcsolódó anyagok

- Hungarian geographical names in English language publications

- Magyar tájnevek angol fordítása

- Prinz Gyula tájszemléletének és tájrajzi neveinek kartográfiai vonatkozásai

- A tengerfenék domborzatának nevei

- Az óceán és a tengerfenék földrajzinév-tára

- A tengerfenék-domborzati formák jellegzetes névtípusai és a magyar földrajzinév-adás

Földrajzi nevek

http://geo.organic.hu

Generálva: 1 September, 2008, 16:07